Ismeretes, hogy a GPS technika bárhol a világon – bizonyos feltételek mellett – képes helymeghatározást végezni. Az egy vevővel történő meghatározás (abszolút meghatározás) pontossága azonban elmarad a geodézia igényeitől, ezért csakis a relatív mérési módszer jöhet szóba, amihez az országban bizonyos sűrűségben referenciapontokat kell biztosítani. A referenciapontokat meg kell határozni a GPS háromdimenziós koordináta-rendszerében. Szükséges, hogy ezek a pontok rendelkezzenek hagyományos koordinátákkal is, hogy rájuk támaszkodva az egész ország területén át lehessen térni az egyik rendszerről a másikra. A megoldás tehát az, hogy a hagyományos hálózat kővel állandósított alappontjaiból, megadott sűrűségben kiválasztunk olyan pontokat, amelyek alkalmasak a GPS mérések elvégzésére. Majd hálózatméréssel (GPS technikával) meghatározzuk azok térbeli koordinátáit. Mindezeket felismerve, a 90-es években gyakorlatilag minden ország elkészítette a maga GPS hálózatát. Magyarországon ezt az állami földmérés Országos GPS Hálózat néven (OGPSH) 1995-97-ben hozta létre. Az OGPSH 1153 pontból áll, ami kb. 10 km-es pontsűrűségnek felel meg. Az OGPSH amellett, hogy biztosítja a relatív mérések kezdőpontjait, tehát a vonatkozási rendszert, lehetővé teszi a hagyományos és a GPS koordináta-rendszerek közötti transzformációt is. Az OGPSH-ra mindaddig szükség lesz, ameddig használjuk a hagyományos Egységes Országos Vetületi Rendszert (EOV).
