|
A nagyon hosszú bázisvonalú interferometria (angolul: Very Long Baseline Interferometry, VLBI) egy, az 1960-as évek végén kifejlesztett rádiócsillagászati megfigyelési technika. Lényege, hogy egyidőben, azonos égi rádióforrást több, egymástól távoli rádióteleszkóppal figyelnek meg. A jeleket mágnesszalagokra (újabban mágneslemezekre) rögzítik. Az adathordozókat összegyűjtik, és egy központi helyen, a korrelátorban visszajátsszák. A speciális számítógép segítségével áll elő – utólag – az interferencia. A módszer előnye, hogy a képalkotás szögfelbontását nem az antennák mérete, hanem a köztük levő távolság (az ún. bázisvonal hossza) határozza meg. Ez a Földön akár több ezer kilométer is lehet. A technika asztrofizikai alkalmazásai közül a legfontosabb a Tejútrendszerben és a távoli galaxisokban található fényes, kompakt rádióforrások nagy részletességű feltérképezése. A VLBI egyben fontos geodéziai és geofizikai mérési módszer is. Segítségével nagy pontossággal meghatározható a Föld forgása a távoli aktív galaxismagokhoz (kvazárokhoz) rögzített vonatkoztatási rendszerben, vagy a Föld kőzetlemezeinek tektonikus mozgása.
További információ: frey@sgo.fomi.hu |
